Ha valakit megerőszakoltak a múltban, a hír fogadtatása megnövelheti a PTSD poszttraumás stressz) kialakulásának kockázatát. A legjobb támogatás azzal kezdődik, hogy nélkül hallgatjuk végig az áldozatot, hogy ítélkeznénk róla. Ezután pedig az alábbi útmutatást tanácsos követni:
Mit tegyünk. . .
Higgyünk neki. A megerőszakolások alig 5 százaléka hamis vád csupán. Bízzunk benne, hogy a barátnőnk az igazat mondja.
Köszönjük meg neki, hogy elmondta. Rengeteg bátorságra van szükség ahhoz, hogy eláruljon valaki egy ilyen szégyenbe burkolózó tapasztalatot.
Tartsuk tiszteletben azt, hogy bizalmasan kell kezelni az ilyesmit. Hacsak ő maga nem akar magában kárt tenni, ne kürtöljük világgá, mi történt vele.
Hagyjuk, hadd tegye meg ő a következő lépést. Pl.: Ahelyett, hogy azt mondanánk „Fel kell jelentened!”, kérdezzük meg tőle, hogy szeretne-e feljelentést tenni a rendőrségen.
Mit ne tegyünk. . .
Ne játsszunk detektívesdit! Ha megkérdeztük, ivott-e, vagy milyen ruha volt rajta azzal azt sugalljuk, hogy részben ő is felelős azért, ami történt.
Ne kérdezzük meg miért tartott ilyen sokáig, hogy elmondja. Mindenkinél eltérő, meddig tartja magában a dolgot.
Ne adjuk a szájába, mit akar, vagy mire van szüksége! Inkább kérdezzük meg, mit tehetünk érte vagy mi segítene rajta. Lehet, hogy azt szeretné, kísérjük el a rendőrségre, de az is lehet, csak arra van szüksége, hogy valaki meghallgassa.
