azonnali sikerrel, amikor át akarjuk formálni a testünket. De valóban lehetséges egészséges módon megszabadulnunk jelentős mennyiségű túlsúlytól?
A kutatások szerint ehelyett inkább lassú, de biztos fogyási módszer a javallt, mely fél-egy kiló fogyást eredményez. Amikor lassan fogyunk, az általában valamilyen, a viselkedésünkben és az életmódunkban bekövetkező, jelentős változás eredménye, szemben azokkal a rohamszerű diétákkal, melyek egészségtelen korlátozásokat írnak elő.
A lehető leghamarabb történő fogyás hátülütőiről alább ejtünk néhány szót/
Ha kevesebbet eszünk annál, mint amire a testünknek szüksége van, beindul a stresszhormon, azaz a kortizol termelődése. A stressz megemeli az étvágyunkat és megnöveli a zsírlerakódást, különösen középtájékon.
A gyors fogyás töprengésre készteti a testünket: A szervezetünk azt, hogy kalóriától fosztották meg, úgy érzékeli, mintha éheztetnék, éppen ezért bekapcsolja a saját emésztési túlélő gombját, azt a parancsot kiadva ezzel az emésztésnek, hogy az energia-konzerválás érdekében lassuljon le. Más szóval a testünk éhező üzemmódba kapcsol, több zsírt kezd el tárolni, és duplán visszajön ránk, amit addig sikerült leadnunk.
Ha túl gyorsan csökkentjük a kalóriabevitelt, azzal az izomtónusunk is jelentősen károsodhat. Ha nem eszünk eleget, a testünk az izomtömegünket használja fel üzemanyagként.
Amellett, hogy elveszítjük a szexi, izmos kinézetünket, az izomtömegünk elvesztése az elégetett zsír mennyiségét is csökkenti. Minél kevesebb izomszövetünk van, annál valószínűbb, hogy szabotálni fogjuk a fogyási célunk elérését. Ahogy pedig a vázizmaink egyre hatékonyabbá válnak, egyre kevesebb kalóriát égetünk el mozgással.
A H2O természetesen elengedhetetlenül fontos a fizikai működéshez. Eltüntetni a méreganyagokat, tápanyagot szállít, elősegíti az emésztést, stb. Amikor lecsökken a szervezetünk vízkészlete, gyakran előfordulhat, hogy fejfájással, székrekedéssel, izomgörcsökkel és alacsony energiaszinttel kell megküzdenünk. Ezek mindegyike hátráltatja a munkavégzési és edzési képességünket, illetve azt, hogy általánosságban élvezzük az életet.